mesélnék neked a fájdalomról, ami a bennem lakik, de félek, hogy a te szíved is megszakadna
Örökké fogni akarom a kezed, akkor is ha körülöttünk minden fáj, minden tönkremegy, én mindig itt leszek neked!
Haragudtam rá. Néztem, ahogyan mellettem alszik és annyira nagyon haragudtam rá…de közben még annál is jobban szerettem és úgy éreztem, hogy a szívem mindjárt ketté szakad és az egyik fele szorosan öleli majd, míg a másik csenden elpusztul, mert nélküle semminek sincs értelme.
“ez csak a fejedben van, ne hagyd hogy úrrá legyen rajtad…” és akkor megértettem, hogy sosem értik majd meg, sosem érthetik meg…
Túl sok dolog van, amit elmondanék, de nem teszem. Helyette inkább még mélyebbre temetem őket .
Majd leirom a híres mondatot:
„jól vagyok"
Te pedig elhiszed.
Némán ül az ágy szélén
Arcát könnycseppek borítják
Miközben te ordibálsz
Minden sérelmet a fejéhez vágsz
De ő csak csendben tűri és hallgatja
Ő igyekszik, tényleg nagyon igyekszik
De neked nem elég
Hiába tesz meg mindent
Ami csak tőle tellik
Te csak ordibálsz tovább
És hagyod hogy a darabjaira hulljon